vasárnap, december 30

...ráadásul Alma még mindig beteg...
Randán köhög, orra folyton taknyos, és időről-időre belázasodik, dacára minden homeobigyónak, vitamincuccnak, gyógynövény-csodaszernek, és antibiotikumnak.
A férjem szerint pszihoszomatikus. Mármint hogy így akarja az állandó figyelememet kizsarolni - amit a kistesó születése óta elvesztettnek érez. Háááát lehet... még egy ok, amiért nekem kéne sz*rul éreznem magamat. Idegbeteggé teszem a saját gyerekemet.
Megértem őt, és sajnálom is - öt év "egyke"-ség után egyszer csak nem ő a világ közepe. Ez törést okozott a kis lelkében. De már az én idegeim is a végüket járják, néha úgy rákiabálok szegényre, hogy magam is megijedek magamtól....
Túl vagyunk a karácsonyon.... phűűűű....
Idén - tekintve, hogy hónapok óta nem jutok az Örs vezér térnél messzebbre - és oda is csak két-három hetente egyszer, saját készítésű ajándékokat adtam, illetve néhány dolgot netről rendeltem. Párszáz forintért idehozzák az ajtóm elé, nincs bosszankodás, nincs sorbanállás, tülekedés. Babával nem is vállaltam volna, de végülis buszjegyre is többet kéne költenem, ha el akarnék menni az illető üzletekbe.
Szerencsére sikerült kicsit kisebb feneket keríteni az ajándékozósdinak, mint tavaly, de még mindig túl van spirázva... Több tonna ajándék a gyerekeknek, akik a bőség zavarában már játszani is elfelejtenek.
Az enyém, például, ha kettőnél több választási lehetősége van bármiből is - legyen az játék, étel, ruha - akkor leblokkol, és nem tud dönteni.
A legjobb példa erre a Varázs-ovis karácsonyi ajándékkészítő délután volt, amikor is a Varázs ovi "összes termeiben" mindenhol más és más foglalkozás volt. Üvegfestés, gyapjúangyalka- készítés, gyertyamártás... Az én Almám nem tudott sehol sem 15 másodpercnél többet eltölteni, csak rohangált a folyosón, azzal, hogy: "Anyaaaaaaa, most mindent szabaaaaad!" (...mivel általában a lenti termekbe csak akkor mennek, ha egy konkrét foglalkozás van ott....) Szóval végül szinte semmit nem tudtunk igazán kipróbálni...

péntek, december 21

Nem sok időm van mostanában internetezni...
Alma gyakorlatilag szeptember óta szinte folyamatosan beteg. Hol köhög, hol taknyos - lényeg, hogy egy hétig tud menni oviba - egy hétig itthon marad.
Persze amikor itthon van, akkor halálosan unatkozik, mert nem tudok neki folyamatosan annyi, és olyan elfoglaltságot kitalálni neki, ami eléggé leköti fékezhetetlen agyvelejét. Ilyenkor aztán elkezd kibírhatatlanul viselkedni. Félek tőle, hogy előbb-utóbb valaki rásüti a "hiperaktív" bélyeget. Pedig amúgy ez teljesen normális viselkedés egy nagyon eleven, életrevaló gyerektől, de sajnos tény, hogy megterheli az idegeket. (Mármint a felnőttek idegeit)

Most is már több, mint egy hete itthon van - ráadásul apa nincs itthon, így aztán semmit sem tudok dolgozni, pedig nagyon szükségem volna már egy kis nyugalomra...

És még csak most jön a téli szünet!