szombat, december 20

Mézes + kötött tutyi

Tegnap mézeskalácsot sütöttem, és ovi után Almával szépen ki is dekoráltuk:
És egy kicsit régebbi adósság:
Almának készült ez a kis mamusz (avagy tutyi, avagy pacsker...) A talpára egy darab bőrt varrtam, hogy ne csússzon.Fonal: Lisa print, kicsit kevesebb, mint 5 deka kellet egy párhoz.

csütörtök, december 18

Karácsonyi dísz a lányok szobájába

Idén nem csináltam adventi koszorút...
Emese már elég ügyesen felér az asztalra, (és ha nem, hát felmászik egy székre), szóval semmi sincs biztonságban, ami nincs a plafonra szegezve. Így csak egyszerűen gyertyát gyújtunk vasárnaponként.
A karácsonyfa is...hát khmmmm... veszélyben lesz, attól tartok.
Viszont szerettem volna, ha a lányok szobájába is beköltözik a karácsonyi hangulat, ezért a filcből készült díszek, és textil szaloncukrok néhány darabja - kiegészülve pár csillogós fonalból horgolt gömböcskével karácsonyi dísszé alakultak!A (mű)borostyán koszorút készen vettem, sajnos nem volt lehetőségem olyan kreatív boltba eljutni, ahol megkaptam volna azokat az alapanyagokat, amiket szerettem volna.
Az egészet a csillárra akasztottam, így Emese kis kacsóitól távol van. Emese mindig csodálattal nézegeti a csillogós díszeket, Alma pedig hozzájárult a készítéshez egy maradék fonalból készült angyalkával...

Xszemes karácsony

Idén is részt vettem a Keresztszemes Társaság karácsonyi húzogatós ajándékozásban.
Wilimamát húztam, ez egyrészt nagyon nagy öröm volt, másrészt igen könnyű helyzetbe kerültem az ajándékot illetően. Már aznap, amikor megtudtam a húzottam nevét - kitaláltam, mit is fogok csinálni, és maga a hímzés már szeptemberben elkészült. A szatyorka megvarrása már csak októberben került sorra, és azóta várták az ajándékok az új gazdájukat.
Készítettem egy szatyrot JJ mintával, és egy könyvjelzőt Bertalan macskával.
(Sokan tudják, hogy egy teljes évig ment a Bertalan macskás sorozatom a Keresztszemes Magazinban, sajnos vége.) Ez a könyvjelző kimondottan erre az alkalomra készült, a terve soha nem jelent meg sehol. Így aztán - Wilimama engedélyével - közzéteszem a mintáját is!
This year, again, I took part on our CrossStitch Company Christmas.
I draw Wilimama, on the one hand, I was really glad - on the other hand, I had a very easy job, to find out what to prepair to her. The embroidery was ready in a September already, the sewing finished in October.
I made a tote bag with JJ sample, and also made a bookmark with Bertalan cat.
(Many people know that Bertalan cat (my design), was featuring in Keresztszemes Magazin for a whole year, unfortunately this project ended up.) This bookmark is designed for this occasion, it's chart never appeared nowhere. Now, with Wilimama's permission - I publish the chart.

hétfő, december 8

Ovis fotók Almáról

Hosszú várakozás után elkészültek az idei ovis sztárfotók is!

A többi kép ITT!

Mikulás!


Nálunk járt a Mikulás!

Alma odasúgta nekem: "Anya, a Mikulás pont úgy néz ki, mint az én nagypapám!"
Kérdeztem, miben hasonlít. Erre ő azt mondta: "Ugyanolyan hangulatban beszél..."

Kaptunk sok-sok édességet, virgácsot szerencsére senki sem kapott!

A többi fotót itt lehet látni!

szerda, december 3

Kalóriamentes szaloncukor :-)))

Na nem mondom, hogy a karácsonyi trakta legnagyobb "bűne" a szaloncukor lenne, de sok kicsi sokra megy... Egyébként pedig az a tapasztalatom, hogy a szaloncukor sosem olyan finom, mint amilyen jól néz ki, vagy ha nagyon finom, (pl Szamos), akkor színben nem illik a dekorációhoz...

Ja, és ismeritek azt a jelenséget, amikor karácsony után pár nappal a szaloncukrok fele rejtélyes módon eltűnik a papírból, és a fán csak az üres papírok lógnak?

Nos a problémát ezzel a kalóriamentes, és lopkodásbiztos szaloncukorral próbálom megoldani...Ja: azért szaloncukrot természetesen fogunk venni - és enni is, lesz majd külön egy kis tálban a karácsonyfa alatt! :-)))

Az ötlet nem a sajátom... Valamelyik foltvarrós lány blogjában láttam hasonlót, de sajnos sem az eredeti képet, sem a blog címét nem mentettem el, így sajnos nem tudom méltóképp megemlíteni az "ötletgazdát". Mindenesetre köszönöm az inspirációt!

Utóirat:
nöné segítségével sikerült újra ráakadni Naomi blogjára, ahol először láttam ezeket a kis "édeseket" - itt a link!

Utóirat 2:
A méretek:
A mintás anyagból 10 centi széles csíkot szabtam - ebből a két oldalán kb fél-fél centit hajtottam vissza.
A fehér anyag egy póruljárt lepedőből van. (Emese lepedőjén keletkezett egy icipici hasadás, amely a kisasszonyt arra inspirálta, hogy csendespihenő alatt ronggyá tépje a lepedőjét...)
Kb 13 centi széles csíkot vágtam belőle cikcakk ollóval. Így végül 2-2 centi fehér anyag lóg ki a szines alól.
A beszegett színes csíkot rávarrtam a fehér csík közepére, (hogy később ne csússzon szét - nem tudom, említettem-e, de varrás-ügyben nem vagyok túl profi), és 9 centis szeleteket vagdaltam belőle. Utána összevarr, kitöm, arany horgolócérnával megkötöz...

Talán egy icipicit nagyobb és ducibb, mint egy bolti szaloncukor, de szerintem arányos.

péntek, november 21

PIF

Tegnap csomagot kaptam!
Megérkezett a PIF-ajándékom Ditti30-tól!
A csomagban egy kis dekupált dobozka, benne egy gyönyörű karkötő, meg egy hozzáillő medál organza szalagon. És még pár helyes kis karácsonyi gombocskát is kaptam!
A gyöngyök színösszeállítása igazán kedvemrevaló! (A fotón nem jön ki túl jól, de a sötét gyöngyök sötét liláskékek.)
Nagyon szépen köszönöm, Ditti!

kedd, november 18

Karácsonyi dísz

Évek óta minden karácsony előtt elgondolkozom, hogy milyen "gyerekbarát" karácsonyi díszeket lehetne készíteni. Üvegdíszek nálunk sosem voltak... Pár éve szalmacsillagokat gyártottam ezerrel, aztán jöttek a varrott szaloncukrok, meg a szokásos aranydió, meg pattogatott kukorica-girland...

Idén újat találtam ki: íme, itt a puha karácsonyi gömbdísz!

Hozzávalók:

csillogós horgolófonal (pl: Madeira Nora)
dekorfilc
vatelinA horgolt dísz készítése:
8 láncszemet készítünk, egy hamispálcával körré formáljuk.
1. sor: magasításként 3 láncszemet horgolunk, majd a körbe 17 egyráhajtásos pálcát készítünk. (Így összesen 18 pálca lesz). Végül a magasítás 3. láncszemébe egy hamispálcával bezárjuk a kört.
2. sor: magasításként 3 láncszem, majd *1 láncszem, 1 egyráhajtásos pálca* ismételve körbe, az előző sor minden pálcájára. Utoljára egy láncszem következik, majd ismét egy hamispálcával bezárjuk a kört. (A magasítás 3. láncszemébe)
3. sor: Az előző sor láncszem-hézagaiba *1 rövidpálca, 2 láncszem, 1 rövidpálca* ismételgetésével pikókat készítünk. A sor végén a szálat elvágjuk, és a szálvégeket elbújtatjuk.

A Nora fonallal kb. 5 cm átmérőjű csillagokat kapunk, ha más fonalból készítjük, akkor a további lépésekben ahhoz a mérethez kell igazodni!
Egy díszhez két horgolt mintát kell készíteni!

A filcből 8 cm átmérőjű köröket vágunk, és a horgolt díszt középre rávarrjuk. Ezután két ilyen lapocskát egymásra fektetünk - színükkel kifelé - közé tetszőleges vastagságú vatelint teszünk, (kb 6 cm átmérőjű kört kell vágni belőle). Összegombostűzzük, géppel levarrjuk, majd a varrástól pár mm-re cikcakkollóval körbevágjuk. (De lehet pl. kézzel - pelenkaöltéssel összevarrni, akkor viszont a filclapok lehetnek kicsit kisebbek...)


Mostmár csak akasztót kell rávarrni, (ez a fotón még nincs rajta), és kész is van!

hétfő, november 17

Villámgyors ajándék

Ismét szembejött velem egy kihívás!

Crochetroo oldalán találtam egy gyönyörű kis könyvjelzőt - természetesen angol nyelvű leírással. Muszáj volt kipróbálnom, hogy meg tudom-e csinálni!
És íme, itt vannak ők:Kb másfél óra alatt elkészül - épp ideális villám-ajándék!

kedd, november 11

...inkább az én gyerekeimről...

A sapka-sálas bejegyzés után Gabella kérte, hogy mutassam meg, hogy mutat ez a sapó Emesén.
Nos, Emesét nagyon nehéz lefotózni. Mihelyt meglátja a kezemben az apparátot, azonnal működésbe lép nála egy kis "hiperaktivitás-kapcsoló", és onnantól fogva egyetlen másodpercig sem tud nyugton maradni.
Kénytelen voltam hát beültetni az etetőszékbe, hogy lefotózzam a vadiúj sapijában, de amint a képen is jól látszik, igen-igen zokon vette ezt az inzultust.

Szóval végülis itt a kép, így néz ki a kis sapka gyerekfejecskén:

Aki figyelte a korábbiakat, az látja, hogy Emesén itt nem a bújtatós sál van! Emese kb 10 másodperc alatt rájött, hogyan lehet ezt a sálat levenni magáról, úgyhogy inkább csináltam neki helyette egy helyes kis kámzsanyakat. Ettől nem olyan könnyű megszabadulni! :-)
Ezt a praktikus jószágot azonban Alma is elirigyelte, úgyhogy neki is készítettem egyet.
A fonal nagyon jó minőségű, 100% gyapjú, fincsi, pihe-puha. (Lana Grossa Merino 2000 print)
Még pont annyi van belőle, hogy Alma is kap belőle még egy sapkát is - persze nem ilyen babás fazont, hanem valami nagylányosat!

S ha már Almáról is szóltam:
Ha Emesét lefotózom, akkor Alma is azonnal jön, hogy anya, engem is fényképezz le! - és akkor őt is le kell ám fotózni! Ő aztán direkt élvezettel pózol a kamerának! Igazi díva! (Bár amikor épp hisztizik valami kis semmiségért, olyankor leginkább operettprimadonnának hívjuk...)

Gyerekkor...

Engem is utolért a következő játék!
Tündérke hívott játékba, hogy meséljek gyerekkori emlékekről.

A játék lényege:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet, és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 embert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot, linkeld be őket, és értesítsd őket a játékról.
3. Linkeld be azt is, aki téged játékba hívott.

Nos hát...

...vannak emlékek, amik csak közvetett emlékek - van róla fénykép, vagy a rokonok mesélik folyton-folyvást - de nem emlékszem konkrétan rájuk.
...ilyen például az, hogy kétévesen Anci nagynéném esküvőjén a "Boci boci tarka" című örökbecsű nótát énekeltem, zenekari kísérettel, az egész násznép nagy-nagy örömére...
...ilyen az is, hogy kiscsoportosként az oviban elolvastam az óvónéni asztalán fekvő borítékról hogy "DÍSZTÁVIRAT" - mire mindenkinek leesett az álla, hogy egy hároméves hogy tud olvasni...
...és végül, hogy a Mohácsról Pestig tartó autóút alatt egy percre nem bírtam befogni a számat, pedig Gizi néném még két forintot is ígért, ha egy percre csöndben maradok...

Érdekes, hogy ezek a korai emlékek nem igazán maradtak meg bennem. Nincsenek konkrét képek, csak benyomások, hangulatok...

...emlékszem a Siklóson töltött nyarakra, hogy csigát gyűjtöttem az árokparton a szomszéd kisfiúval, és fenn a kertben a szőlő tövében ülve ettem a paradicsomot...
...egy Siklós melletti tanyán, Erzsi néninél ültem először lovon. Egy nagy behemót igásló volt, csak úgy feltettek a hátára. De én akkor olyan büszke voltam!...
...emlékszem az első balatoni nyaralásunkból a háztulajdonos kiskutyájára, egy kis tacsi volt. A nyaralóban tartózkodó összes gyerek sétáltatta egyszerre...
...emlékszem, hogy elsős koromban kaptam egy intőt, mert bezártam egy osztálytársamat a wc-be. Emlékszem, szegénykém volt az osztály "lúzere"...

Talán kevés dolgot tudtam leírni - most, hogy olvasgatom mások "gyerekkori emlékeit", látom, hogy sokan már egész kicsi korukra is visszaemlékeznek - nekem csak ködös foszlányok maradtak meg kicsi koromból...

Most még az lenne hátra, hogy kijelöljem, ki folytassa, de ahogy elnézem, már mindenki túl van ezen a játékon, ezért nem gurítom tovább a hólabdát...

szerda, november 5

Sál-sapka Emesének

Ma lett kész ez a kis együttes Emesének:

A sapka mintája innen való. A sálat pedig Jucuu ötlete alapján bujtatósra csináltam. Így nincs gond azzal, hogy egy kényelmetlen bumszli csomót kell a kisasszonynak eltűrnie a nyakában. Kis horgolt virágokkal díszítettem mind a két darabot - így talán el lehet kerülni azt, hogy mindenki fiúnak nézze Emesét. Tervem szerint még egy pár kesztyűcskét is kötök a "készlethez", így teljes lesz a harmónia...

A következő kép egy kis próbálkozás:

A neten böngészve akadtam rá erre a mintára, és a fotón annyira jól nézett ki, hogy beleszerettem. Ráadásul úgy gondoltam, végre egy kis "kihívás" a sok egy sima-egy fordított bonyolultságú projekt után...
Az eredeti képen kistáska készült belőle, de mivel én elég vékony fonalból készítettem, nagyon kicsi lenne. Szóval lehet, hogy nesszeszer lesz belőle...


Az utolsó képen látható darabot nem én készítettem! Időnként az oviban megjelenik egy erdélyi néni, és szép láncocskákat, vagdalásos terítőket, fonott kosárkákat árul. Most vettem tőle ezt a címert:...ugye, milyen szép? Csak a piros bordűr van fűzve, maga a kép varrva van!

kedd, november 4

PIF

...ma útrakél három csomagocska...


Kedves PIF-eseim, figyeljétek a postaládátokat!

kedd, október 28

Mikulás leírás

Elkészült a Miki leírása!
4 oldalnyi az anyag - nem tudom ide a blogra feltenni - de aki kéri a leírást, (pdf-ben van), írja meg az emilcímét egy kommentben!
Ha valaki esetleg lesz olyan merész, és el is készíti, kérem, küldjön egy fotót!

vasárnap, október 26

Nyár - summer freeebie

Itt a sorozat befejező darabja: (Az előző részek itt vannak...)
Már csak össze kell varrnom őket egy kompozícióvá...
De ez csak akkor jön el, amikor békében elő tudom szedni a varrógépemet.

Így néz ki a négy kép:

Here's the last piece of the Four Seasons series!
You can find all the four here!

Please leave a comment, if you like it!

csütörtök, október 23

Kipécéztek....

Új játék terjed a blogolók között. Ez azért tetszik, mert segít kicsit jobban megismerni azokat az embereket, akiknek az írásait nap mint nap olvassuk, de mégsem ismerjük őket igazán...

Engem a mai napon ketten is "kipécéztek" : Amotae és Zorka4
A feladat: írjak magamról olyan dolgokat, amiket egy átlagos blogbejegyzésből nem lehetne megtudni.

A szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett

2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi

3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba

4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.

Igyekszem összeszedni pár dolgot, ami talán érdekes lehet...

1. Rettenetesen sokat beszélek. Mostanában magamban is... amióta a napi kommunikációm 80 %-a kimerül a "Kérsz hamit?- Megnézzük a pelust? - Építsünk tornyot! - Jaj, oda nem mássz fel!" - jellegű szövegekben, egyre nagyobb az igényem arra, hogy hangosan gondolkodjak. Néha még babakocsi tologatás közben is rajtakapom magam... :-)
2. Az egyetlen étel, amit gyerekkorom óta utálok, a sóskafőzelék. Kedvenc ételem viszont több száz is van!
3. Papucsmániás vagyok. Régen inkább cipőmániás voltam, de az otthonülő életmód miatt váltottam a papucsmániára.
4. Szeretnék gazdag lenni. Nem szégyen az... Illetve tulajdonképpen azzal is megelégednék, ha a férjem olyan jól keresne, hogy nekem semmi más dolgom ne legyen, csak a gyerekekkel lehessek, a családi életet szervezzem, és az alkotási vágyamat korlátozások nélkül kiélhessem...
5. Rettenetesen dühít, amikor vasárnap déli 12-kor csörög a telefon, és közlik velem, hogy nyertem egy kétszemélyes luxusutazást. Jobban utálom a telefonos direktmarketinget, mint az aluljáróban a szórólap-osztogatókat, azokat legalább ki lehet kerülni - ezek viszont a saját otthonomban zavarnak...
6. Szeretem a fából készült tárgyakat. Szeretem a fa tapintását, melegségét, illatát.
7. Boldogult szingli koromban volt szobacicám. Mostanában már nem igazán szívlelem a macskákat. Főleg, amikor a kert frissen felásott - felkapált részében... izé... végzik a dolgukat.

...és akikről én szeretnék pár személyes apróságot hallani:

Györgyi, Moklin, Tündérke, Sofie, Tűzlili, Clinique-Bogi, Ditti
érezzétek Magatokat kipécézve!


szerda, október 22

Sose lehet elég korán kezdeni...

...az ünnepekre való készülődést!Ma reggel fejeztem be ennek a Mikulás-figurának az összeállítását. Még kap majd egy puttonyt is, de azt még ki kell találnom - lehet, hogy az horgolva lesz a jobb tartás érdekében... Jó sokat bontottam, mire minden alkatrész olyan lett, ahogy én azt elgondoltam - végül egész jó lett, azt hiszem. Hogy jól üljön a polc szélén, egy kerek babzsákot varrtam bele, így kellően "farnehéz" a Mikulásom.

Ha valakinek megtetszik akkor szívesen közzéteszem a leírását is, tulajdonléppen az elkészítése nem olyan nehéz - egyedül a csízma elkészítéséhez kell némi "zoknikötő tapasztalat" - vagy legalább egy kis merészség! ;-)

szerda, október 15

Trambulin új ruhában

Akkor kaptuk apuéktól ezt a trambulint, amikor ide költöztünk ebbe a házba. Nagyon jó kis tornaeszköz - Alma imád rajta ugrálni, olyankor is le lehet vezetni a felgyülemlett "mozgási energiát", amikor kinn éppen rossz idő van.
Az eredeti védőhuzat vékony szivaccsal bélelt műanyag fóliaszerűségből volt. Az idő nem repült el felette nyom nélkül: egyszer Alma próbálta ki rajta, hogy jól vág-e az ollója, később valami játék kihasíthatta, és az utóbbi időben a varrás mentén ez a műanyag izé egyre több helyen kezdett el felhasadozni. Ez persze Emesét is arra ösztönözte, hogy körömnyi darabkákat tépkedjen a szivacsbélésből...
Hamar meguntam, hogy folyton apró szivacsfoszlányokat gyűjtögessek, így készítettem egy új huzatot a trambulinnak. (Bő egy hétig teljesen huzat nélkül volt az ojjektum, így sajnos kilátszanak a rugók, és a kicsi számára úgy azért balesetveszélyes volt...)
A huzat mintás farmerból van, és alábéleltem egy réteg polár anyaggal. (Még régen, egy kiárusítás alkalmával bespájzoltam polárból, de ennek például elég lehetetlen színe volt: mint egy láthatósági mellény. Mindegy, óccsó volt, jó célra felhasználtam...)
Emese alvásideje alatt - mint egy egyszemélyes Laokón-csoport - megkűzdöttem a 320 centis anyagkígyókkal, és mire a kisasszony felébredt, elkészült a Mű!

hétfő, október 13

...de nemcsak hímzésről szól az életünk...

Kis családomról is szeretnék írni...

Alma hat éves lett!
A szülinapját négy napon keresztül ünnepeltük! Szombaton anyuéknál volt szülinapi ebéd, ahol közösen ünnepeltük Alma és Edus szülinapját. Vasárnap Mária mama jött hozzánk - ajándékokkal felszerelve. Hétfőn - Alma valódi szülinapján adtuk át a mi ajándékunkat, és a Varázsoviban is sütivel ünnepeltek a gyerkőcök, kedden pedig fergeteges buli volt az Aprónép Játszóházban.
Mostanában az almaszüret is központi helyen áll a hétköznapjainkban. Nekem valahogy úgy tűnik, akármennyit szedünk a fáról, még mindig van... Eddig kb 50 kiló van már rekeszekben a pincében - kíváncsi vagyok, mennyire télálló ez a fajta. Apu ma hatalmas segítséget nyújt nekem, ő főzi az almalekvárt! Ja, és már vagy egy hete almakompótot eszünk. Mivel nem igazán kedvelem a szegfűszeges fűszerezést, ezért kitaláltam egy újdonságot. (Vagy csak nekem újdonság?) Az almakompóthoz narancshéjat, és egy kicsi rumot teszek. (A rumból az alkohol elfő, úgyhogy csak az aromája marad...) Így finom, kicsit puncsos ízű almakompótot kapunk, nekem sokkal jobban ízlik, mint a hagyományos!

És a bónusz kép:
Alma egyre ügyesebben segít Emese körül: mostanában már minden nap ő fürdeti a picit. (Persze a kádból én veszem ki, azt azért nem engedem Almikámnak - egy 10 kilós csuromvizes, izgő-mozgó babával azért nem egyszerű...)

Vonatos minta Sofie-nak

Sofie kért tőlem egy cukorkásdobozra való pici mintát - vonatosat!
No de milyen legyen, ilyen kicsi méretben, hogy mutatós legyen, de mégis egyszerű?!?

Régebben is kedveltem az assissi hímzést, készítettem már ilyesmit is - most eszembe jutott, hogy ebből ki lehet hozni valami izgalmasat...

Nemrég elkészült a minta, és Sofie ma elküldte a kész hímzés fotóját!
...én pedig hozzáteszem a leszámolható mintát is, hátha van még valaki, akinek épp egy vonatos ajándékra lenne szüksége...

vasárnap, október 12

Tavaszi hangulat - Spring freebie

Elkészítettem az évszakos minisorozat harmadik képecskéjét:(bocsánat, a kép nem teljesen színhű - most fotóztam lámpafénymél...)

Aki esetleg szívesen elkészítené, itt a minta is:
Here comes the next piece of the Four Seasons mini-series!
Enjoy!

szerda, október 1

Winter freebie

Nemrég készítettem ezt a kis makkos mintácskát. Jópár napig csak hányódott a hímzés a szekrényemen, nem tudtam, mit is csináljak belőle.
Aztán jött az ötlet: ha már ilyen kis őszies ez a kép, akkor miért ne csinálnék belőle sorozatot?
Meg is terveztem a téli mintát, de megint bajban voltam: a makkos minta anyaga nem éppen "télies". De hát miért ne lehetne mind a négy kép más színű vásznon? Majd ha kész lesz, akkor egy jó kis patchwork jellegű kerettel összehozom őket! Így került a tél fekete vászonra... A ládafiában meg még akad egy kis sárga, meg egy kis kék vászon, ők lesznek a tavasz, és a nyár...

Addig is itt a téli kép, és a minta:

Recently I've made this little picture, but I had no idea what to do with it...
Now I figured out, that I'll make a "four seasons series" of it. But then I was in trouble again: that fabric doesn't match to "winter". But why couldn't be all the four pics on different colour linen?
I'll bring them together with a "patchwork frame" when all will be ready!
The winter is now on black linen... and in the drawer of chest there is a little yellow and blue linen yet, for the spring, and the summer...

Till then, here the winter picture, and the chart!
Please leave a comment if you like it!

kedd, szeptember 30

I - mint ibolya

Ideje, hogy folytassam az ábécémet...Egyúttal egy mini-pályázatot is hirdetnék: mi legyen a J betű?
Az első ötletem az volt, hogy jégkunyhó, de lehet, hogy Ti tudtok ennél jobbat is...

A lényeg: legyen egyszerűen ábrázolható magyar szó. Aki ismeri már ezt a sorozatot, tudja, hogy sosincs benne kontúr, és mindig csak négy színt használok egy képecskéhez. Ennek tükrében várom az ötleteket!

péntek, szeptember 26

Lassú RR - Moklinnak

Elkészült a Lassú RR második körének utolsó blokkja!
Mostmár mindenkinek a kendőjére hímeztem...

Tulajdonképpen nagyon kedvelem a Margaret Sherry mintákat, de ez az Archie maci nem volt a kedvencem. Az eredmény nagyon aranyos, de nem kedvelem túlzottan azokat a mintákat, amik csak és kizárólag a kontúrozás által válnak élvezhetővé. (Mármint a néző számára - mert a hímzés folyamatában épp a kontúrozás volt a "fekete leves")

Ez a medve így néz ki kontúr nélkül: (tulajdonképp csak egy paca)
...és ilyen lett kontúrozva:
Igen, nagyon édi, vicces figura, de ez a szőrözős kontúr - mintha hegyes grafittal szálkásan rajzolnék - ez próbára tette a türelmemet.

Mindenesetre kész, és szombaton tovább is tudom adni Moklin "aprócska kendőcskéjét"!

szerda, szeptember 24

Ja és az új zokni...

...ami ma lett készen ebből a vicces színösszeállítású pamutból:

Úgy tűnik, a kötés mostanában jobban megy.

Emese ugyan nem igényli, hogy folyton vele játsszak, de igenis igényli a folyamatos jelenlétemet. Ez természetes az ő korában. Ezért a napom nagy részét a gyerekszobában töltöm. (Sajnos a lakás egésze nem teljesen "bababarát".)
Ennek az az eredménye, hogy a hímzéseimhez csak este jutok hozzá, amikor már mind a két lány az ágyban van. A gyerekszobába viszont magammal tudom vinni a kötnivalókat: csak egy gombolyag fonal jön velem, a tűk benne vannak az anyagban, bármelyik percben félre lehet dobni, ha kell, és bármikor tudom folytatni, akár csak két sor erejéig is. Így aztán a megkezdett hímzések mellett mindig van megkezdett kötés is...

De azért a hímzést sem hanyagolom, most Moklin Archie macijával babrálok. Egyenlőre még csak egy sárga paca, a kontúr még hiányzik, de szombatra a Lassú RR talira szeretnék elkészülni vele!

Hűvös szelek járnak...

Délutánonként, mikor megyünk Almáért az oviba, természetesen mindig van nálam egy kis üveg tea Emesének. Almának is mindig viszek innivalót, mert az oviban szinte alig vesznek magukhoz folyadékot. Néha egész nap összesen egy pohár vizet iszik a lány, az ebédhez. Nyáron volt olyan, hogy mikor megérkeztem az oviba, Alma egyszuszra felhörpintette a fél liter vizet, amit vittem neki!

Mostanában viszont már víz helyett inkább langyos teát viszek magammal, és hogy Alma itókája se hűljön ki, mire odaérünk, kötöttem neki is egy üveg-melegentartót a tavalyi sapka fonalának maradékából. Jó vastag, tiszta gyapjú. (Cumisüveg-melegentartónk természetesen van...)
Ebbe szépen belecsusszan egy sima félliteres pillepalack.
Így néz ki:
...na jó, mire kész lett, már nincs is olyan zord idő - de nem eszi meg a kutya a telet!

vasárnap, szeptember 21

Foltos Lányok, segítség!

Szeretnék egy jó minőségű cikcakk ollót venni. Hol érdemes Pesten ilyesmit keresni?

Amióta a lányaim megvannak, elég kevés időt tudok arra szánni, hogy végigjárjam az üzleteket, és nézelődjek. Ha valahová elmerészkedek, akkor is csak célirányosan. Nem is nagyon ismerem már az üzleteket a városban, annyi minden megváltozott az utóbbi időben, ezért kérem a segítségeteket. Az igazság az, hogy van egy cikcakk ollóm, valami kreatív boltban vettem évekkel ezelőtt, de csak papír vágására alkalmas. Most viszont olyanra lenne szükségem, ami kb szabóolló méretű, és akár filcet is tudok vele szépen vágni!
Ha valaki tud ilyet ajánlani, azt nagyon megköszönném!
(Arra is kíváncsi vagyok, hogy pl milyen márkát érdemes megvenni, ami tényleg szépen vág, és tartós is!)

Előre is köszönöm a segítséget!

csütörtök, szeptember 18

Helyzetjelentés...

Eléggé el nem ítélhető módon elég rég nem írtam... nincs mentség.

Az utóbbi két hétben nem sok dolog történt velünk.
Alma elkezdte az ovit, elindult a Varázs-ovi is. Ahogy beköszöntött ez a cseppet sem kellemes őszi idő, rögvest kiderült, hogy az összes hosszú ujjú pólóját kinőtte, valamint harisnyája is csak egy maradt, ami még elég hosszú. Így aztán egy rakás új ruhát kellett neki vennem, és persze új ovis cipő, tornacipő...

Találtam a közelben ovis zenés tornát, (ők "fantázia aerobiknak" hívják :-))), sőt, még karate oktatást is, úgyhogy megnézzük a helyet, és Alma kiválasztja, hogy mit szeretne csinálni.

Emese sajnos úgy döntött, hogy az eldobható pelusokat nem bírja. Már szinte állandóan vörös a kis popója, akármilyen sűrűn cserélem a pelust, és akármilyen csoda-kencemencét használok. Így aztán úgy döntöttem, hogy akármennyivel is több macerával jár, mégiscsak kipróbáljuk a mosható pelenkát. Persze tudom, hogy jóval több munka lesz vele, de ha nem lesz szegény kis popsija ilyen csúnya, akkor vállalom. Ja, és ezzel egyidőben nekiálltunk a bili-próbálkozásoknak.
Az okosok és tapasztaltak azt mondják, hogy a textilpelusos gyerekek jóval hamarabb lesznek szobatiszták. No, kíváncsi leszek!

Tegnap este - idén először - befűtöttem. Szerencsére, ezzel a fabrikettel sokkal könnyebb a dolgom, és a lakás sem lesz füstszagú.
A hidegre való tekintettel előszedtem a jó kis zoknifonalaimat, és nekiálltam zoknit kötni.

Hímzés-téren nem sok minden történt. Illetve, amiket csináltam, azokat sajna nem mutogathatom, mert csupa ajándék, meg meglepetés... ;-)

csütörtök, szeptember 4

Saját minták

...csak gyorsan két fotó a napokban elkészült két apróságról:
Még gőzöm sincs, mi készül majd belőlük... már fél tucat ilyen apró ez-az összegyűlt, úgyhogy előbb-utóbb elő kell kapnom a varrógépet, hogy végső formába öntsem őket...

Visszapillantó

Az idei nyár eseménydús volt...

Emese megtanult járni - 11 hónapos korában rugaszkodott el a bútorok mellől, hogy végre két lábon érhesse el a célját. Eddig kinőtt összesen 8 fogacska, (ebből kettő a Lassú RR tali hétvégéjén.)

Alma egy hetes úszótáborban volt, amit nagyon élvezett. Naponta két úszásoktatás volt, a fennmaradó időben meg az uszoda udvarán játszottak, a közeli iskolában ebédeltek. Az egyik "edzésre" mi is ellátogattunk, és láttuk, hogy Alma egy cseppet sem fél a víztől, és minden feladatot nagyon ügyesen megcsinál!

Aztán Alma és Balázs egy hétig Németországban nyaraltak Orsikáéknál. No itt volt egy kis kaland a strandon - Alma a frissen szerzett vízijártasságával merészen belecsúszdázott egy medencébe, amiről utólag derült ki, hogy kicsit mélyebb volt, mint azt ők gondolták. No de szerencsésen megúszta a kalandot...

Majd egy hétvégét anyuékkal és Edusékkal Siklóson - Nagyharsányban - Pogányban töltöttünk, az itt készült legjobb fotókat "elloptam" Kriszéktől, és ITT láthatóak.

Emese egy éves szülinapját apuéknál ültük, Emese kapott az almáspitéből és a csülökpörköltből is! (Na jó, mielőtt mindenki elhűlne: csak tésztát evett icipici szafttal :-)))

Aztán, Almáék rövid pihenő után tíz napos óriási körutazás tettek Erdélyben. (A legjobb fotók itt vannak) Sajnos a tervezettnél két nappal hamarabb jöttek haza, mert Alma elrontotta a gyomrát, (vagy mi volt...) és folyton rosszul volt. De az ijedség nagyobb volt, mint a baj, mert mire hazaértek, már semmi baja nem volt a leányzónak, még reklamált is, hogy minek jöttünk haza?

Aztán a Lassú RR kis csapata találkozott nálunk, jól bezsúfolódtunk a házba, mert hát a kert még kicsit katasztrófa sújtotta övezetre hasonlít - mivel a csatornázás és az emésztőből ciszternává előlépő ojjektum munkálatai kicsit holdbélivé varázsolták a tájat. Fű sehol, itt-ott sóder, egyenetlen talaj, satöbbi. Ráadásul kisebbik lánykám élete legnyafisabb napját élte meg - és éltük meg vele együtt mi is. Egy-két foga épp áttörés-közeli állapotban volt, (kettő már átbújt azóta.) Szóval, remélem, ennek ellenére jól érezték magukat a lányok, és talán hajlandóak lesznek jövőre is eljönni...

Most meg már el is kezdődött az ovi - Almának már nagyon hiányoztak a csajok... Két hét múlva pedig indul a Varázs-ovi is, már azt is nagyon várjuk...

Címszavakban ennyi volt a nyár, még azért pár fotó, ami nem fért be a másik két pakliba, ITT is van! :-)))

hétfő, szeptember 1

Makkos mintácska - acorn freebie

Ma épp ehhez támadt kedvem: (talán már érzem az ősz kezdetét?)
Már el is kezdtem a hímzését - ha kész, mutatok igazi fotót is!

Just for fun - I designed it to myself... maybe I feel the autumn breeze...
Feel free to leave a comment, if you like it!

szerda, augusztus 27

Újra szemüvegem lesz...

15 évvel ezelőtt anyukám felfedezett egy apró hírt a Magyar Nemzetben:
"A SOTE Szemklinikája ma megnyitotta új lézer-osztályát!"
Akkor Magyarországon ez volt az első, és egyetlen hely, ahol alkalmazni kezdték az excimer-lézer technikáját a látáshibák javítására.

Nekem akkoriban 6 és feles szemüvegem volt - még vékonyított üveggel is rémesen vastag... Reggelente tapogatózva kerestem a szemüvegem az éjjeliszekrényen, hogy egyáltalán felkeljek, és kimenjek a fürdőbe. Az orromon mindig két ronda piros folt éktelenkedett - jelezve, hogy igen nehéz szemüveget viselek. Akkor már hallottam egy holland lánytól a lézeres szemműtétekről, de itthon ugyebár addig nem volt elérhető. Így aztán nem teketóriáztam sokat, jelentkeztem, és egy hónap múlva megvolt a szemműtét.

Csoda volt. Egy hét múlva már vidáman tudtam kottát olvasni, egy hónap múlva pedig már biztonsággal autót vezettem. Az élet egész más lett szemüveg nélkül...

Tavaly óta érzem, hogy nem látok már olyan tökéletesen. Az apróbetűket nem tudom elolvasni a tévében, és hunyorítok, ha messze kell néznem. Közben lejárt a jogsim, és meg kellene csináltatni - de mivel annak idején nem intéztem el, hogy a jogsimból kikerüljön a "Szemüveggel vezethet" pecsét, így az orvosi vizsgálatnál szoktak velem táblát olvastatni. Éreztem, hogy ezen most biztos elbuknék - így hát elmentem tegnap anyu unokatesójának a optikai üzletébe, és bemérettem a szememet. Hát bizony: az egyik szemem -1, a másik - 1,25 dioptria lett.

Szóval újra szemüveges leszek. Szerencsére nem kell állandóan hordani, csak tévénézéshez, meg vezetéshez.

Azért így is nagyon jó dolog volt ez a szemműtét az életemben - végülis 15 évre megszabadultam a szemüvegtől, ez mindenképp nagyon komoly eredmény!

Apropó vezetés: útálok vezetni. Nagyon félek az autóban - nemcsak a saját bénázásom miatt, hanem az agresszív állatok miatt is. De mivel Almácska jövőre már iskolás, mindenképp össze kell szednem magam, és újra bele kell jönnöm a dologba!

Mikor még otthon laktam anyuéknál, többet vezettem. Na jó, legtöbbször csak az Örsig, vagy a Keleti-ig, ahol akkoriban dolgoztam, de akkor is volt benne némi rendszeresség. Aztán beköltöztem a városba: az Opera 12 perc séta, az Erkel 6 perc séta, a Madách 3 perc séta - semmi szükségem nem volt autóra, így aztán hosszú évekig egyszer sem vezettem. Miután férjhez mentem, párszor szükség volt rá, hogy vezessek, de akkorra már annyira elszoktam tőle, hogy minden alkalom gyomorgörccsel járt. Utoljára másfél éve vezettem, kábé öt saroknyit...

...hááát... majd csak belejövök... (?)

péntek, augusztus 22

...egyebek...

Elkészült még pár apróság a napokban, de csak ma kerültek lencsevégre:

1. - Egy csiga:
Még a legutóbbi Lassú RR talinígértem meg Tündérkének, hogy készítek neki is egyet...
2. - Egy újabb variáció lustamacskára:
Kitaláltam a legegyszerűbb arc - megoldást! (Készítettem egy fejet a saját leírásom alapján, de elszámoltam. Többször is. Olyan mérges lettem, hogy az egészet kidobtam, és újat kezdtem, megígértem magamnak, hogy nem vacakolok a színváltásokkal, hanem az egész arcot utólag készítem el. Most kivételesen a szeme sincs csukva - két fekete gyöngyöt varrtam fel szemnek...)
3. - Ollótartó szett
A legelső lustamacska fonalából épp annyi maradt, hogy semmi értelmeset nem lehetett már belőle elkezdeni. Viszont már a fonal tapintásából gyanítottam, hogy kiválóan filcesedik. Így, csak a kíváncsiságom miatt, kötöttem egy szimpla négyzetet, valamint horgoltam egy gömböt, és szappanos vízzel addig mosogattam, míg szépen befilcesedett.

Az ezüstszínű gomb annyira szépen mutat rajta, hogy még gondolkodom, hogy valami ezüstszínű hímzést ne készítsek-e rá...