péntek, február 8

Gondolatok babakocsiról, akadálymentesítésről...

...avagy a kismama is ember...

Nemrégiben panaszkodtam keresztlányunk szüleinek, hogy Emese lassan eléri azt a súlyt, mikor már nem tudom hordozókendőben hurcolászni. Keresztlányunk viszont épp mostanában nőtt ki a babakocsizós életszakaszából, így kölcsönkaptuk az ő szuper-hiper, hét nyelven beszélő babakocsiját. Így mostanában már babakocsizunk... azaz babakocsiznánk, ha...

Régebben, mikor délután mentem Almáért az oviba, csak magamrakötöztem Emesét, és így sétáltunk. (Az ovi kb félóra séta oda-vissza.) Közben gond nélkül útbaejtettük a gyógyszertárat, a postát, vagy az ABC-t. És ha nagyon elfáradtunk, akkor hazafelé akár a buszra is felpattanhattunk.
Most azonban szembesültem a Problémával:
  • Emese még csak a fekvős babakocsiban tud utazni. Egy ilyen mózeskosaras babakocsi MARHA nagy és DÖG nehéz.
  • A gyógyszertár egy családi ház magasföldszintjén található. Nyolc darab elég meredek, viszont keskeny lépcső vezet felfelé.
  • Az ABC-ben a gondolák olyan közel vannak egymáshoz, hogy a babakocsival alig lehet behajtani, hát még a sor végén megfordulni! Ráadásul - a jobb helykihasználás érdekében a sorok végeinél még pár rekesz-oszlop is fel van építve, az akciós termékekből. Ez már a LEVEL 2
  • Még a posta a legjobb, oda csak kettő lépcsőt kell felugrani, de elég meredeken. Viszont ha egyszer bemész, akkor csak hátrálva lehet kijönni, mert bent megfordulni nem lehet. (Na jó, örülök, hogy egyáltalán van posta a közelben...)
  • A BKV-t igénybe venni pedig teljesen esélytelen. (Erről eszembejut Nyuli blogjában ez a bejegyzés. Ezzel az erővel a kismamáknak is lehetne engedményt adni a bérletből...)
Almának annak idején nem volt ilyen babakocsija, ő mire ennyi kiló volt, mint most Emese, addigra tudott ülni, és egyből a kétdekás-összecsukhatós sportkocsival tudtam vinni.
Na jó, nem panaszkodom tovább. Itt az ideje, hogy összeszedjem magam, és gyúrjak kicsit. Alma születése után is akkor kezdtem el visszafogyni, mikor egy lift nélküli ház harmadik emeleti lakásába költöztünk.

4 megjegyzés:

ditti írta...

Szia!
A keskeny járdákról nem is írtál. :)
Isten hozott kerületünkben, átérzem a problémád.
Jó, hogy meggyógyultatok. :)
Tetszik a blog-od.:)
Üdv, Ditti!

ancsa írta...

:-)))
Szia Ditti!
Na jaaa, keskeny járdák - már ahol egyáltalán van... na és a kedves autósok, akik annak a keskeny járdának még a felét el is foglalják, hogy mindenképpen az úttesten kelljen közlekednem. Végülis két gyerekkel tökjó az úttesten...

Rita írta...

Ismerem én is :-) A Benike három hónapos korában (amolyan "válási ajándékként") ki is hisztiztem a saját autót, én két gyerekkel a mai napig nem indulok el BKV-val, inkább sétálok velük.
Ja, és egyébként ha még fel- vagy be is jutsz valahova, akkor ott meg kinéznek a gyerekkel... Elég felháborítónak tartom.
Jó nagyot nőttek a bogárkák, nagyon szépek!

Tündérke írta...

Amióta esernyőbabakocsival járok, amit simán felpakolok egyedül is akár a lépcsős BKVjárművekre is, folyton mindenki segíteni akar.
Bezzeg előtte, amikor a masszív, nagyobb babakocsival jártunk, lasszóval sem lehetett segítő embereket találni.

Bár még így is extrém sport, amikor a busz vagy troli nem tud megállni a járdaszegény mellett eszementen parkoló autók miatt, és babakocsival a hónom alatt kell magasugrani.

Ma láttam egy anyukát buszon, babakocsiban gyerek + tesó + két motor + pakkok, na az már a haladó extrém kategória :-)