szombat, június 21

Hello Kitty

Íme az ominózus japán macsek - tegnap készült egy ikertestvére is!
(Tudom, hogy az eredeti színek nem ilyenek, de csak ilyen fonalam volt itthon. Kb 12 centi magasak, maradék Lisa fonalakból.)

péntek, június 20

Kedvenc óvónénim tegnap megint jól beszólt..

Óvónéninknek már eddig is elég sok volt a rovásán.
Kezdte azzal, hogy amikor Emese megszületett, sietve közölte, hogy a gyesen lévők vigyék haza a gyereküket délben. Semmi "ha lehetséges", vagy "kérem szépen"...
Én akkor elmagyaráztam neki, hogy miért nem viszem haza délben Almát:

1. Alma szereti a társaságot. Számtalanszor felajánlottam neki, hogy ha nem akar, nem kell menni oviba, ha reggel olyan kedve van, csak szóljon, és otthon maradunk. De ő nem. Ő a barátnőivel akar játszani. Még rám is szól, ha túl korán megyek érte délután.
2. Ha délben megyek, akkor 3/4 1 és 1 óra között kell érkezni - mert ha korábban odaérek véletlenül, akkor óvónéni megintcsak beszól, hogy "nem tudom kiszámolni, hány perc az út?" Meg állítólag a várakozó szülők zavarják az ebédet, meg az utána következő mosdóbamenés rendjét... Oké, de sajnos Emese is épp ilyentájt szeret ebédelni. Utána meg aludna. Tehát, ha délben megyek, akkor a kicsi napirendjét is hazavágom.
3. Alma nem igényli a délutáni alvást. Az oviban, ahol még van 20 gyerek, legalább kicsit csendben pihen, ha viszont itthon van, akkor nem pihen, Emesét se hagyja, és még tetejébe unatkozik is, ha nincs időm megfelelő módon szórakoztatni őt.

Óvónéni ezt elég nehezen fogadta el - de igazándiból nem is kértem a véleményét a dologról.

Aztán jött az, hogy az oviban május végén ballagás, és onnantól fogva szeptemberig összevont csoportok működnek. (Ez persze nem az óvónéni hibája, hanem a rendszeré...) De mikor mondtam, hogy "viszlát hétfőn!" akkor nekemtámadt, hogy "Judit néni nem mondta, hogy a gyesesek nyárra be se fizessenek???" Mondtam neki, hogy nekünk ilyent senki nem mondott, egyébként sem hiszem, hogy csak azért, mert valakinek van egy kistestvére, ezért az év egynegyedét otthon kell töltse.

De tegnap megint alakított óvónénink.

Alma mostanában Hello Kitty lázban ég, (lányos anyukák tudják mi az...), régóta rágja a fülem, hogy vegyek neki egy ilyen buta japán figurát. Mondtam neki, hogy venni nem fogok, de ha nagyon akarja, horgolok neki egyet. Egyik este neki is ültem, éjjel 11-ig horgoltam, és nagyon aranyos lett. Alma örült is neki, még az oviba is magával vitte másnap megmutogatni!
Délután megyek érte, a gyerekek az udvaron.
Egyik óvónéni (a valódi kedvencem, igazi rátermett csajszi - csak sajnos nem Alma csoportjában), kérdezi, hogyan csináltam, nehéz volt-e, hol lehet ilyen mintákat szerezni, stb. Bezzeg a mi óvónénink épp csak megnézte a kis cicust, majd közölte, hogy "látszik, hogy van akinek ilyen marha sok ideje van!" Köpni nyelni nem tudtam...

Most magyarázzam el neki, mivel is töltöm a napjaimat, hogy néha annyit melózok itt a házban és a ház körül, hogy egy igáslónak is sok volna?

Valószínűleg ő már nem emlékszik arra az időre, amikor ő volt otthon a gyerekével, és biztos akkor is volt néhány rosszindulatú némber, aki beszólt, hogy a kismamának bezzeg mennyi ideje van, és akkor biztosan ő is azt gondolta, amit én gondolok: hogy néha - csak egy napra - szívesen cserélnék valakivel, akinek semmi más dolga nincs, csak munkába járni...

No mindegy, ő már csak ilyen - én úgy csinálok, mint aki meg se hallja, mit mond. Kicsit szánom szegényt, hogy úgy kell leélnie az életét, hogy nem szereti, amit csinál. Kár, hogy ezt a gyerekek is megérzik...

szerda, június 18

Történet sünikkel

Az idei nyár egyik feladata, hogy a házba bevezessük a csatornát.
Illetve a telken belül már megvan a csőcsonk, csak maga a ház nincs rákötve... (Klári néniék maradtak a jól bevált szippantósdinál.)
Mi azonban az emésztő helyén ciszternát szeretnénk csinálni, mivel itt fent a dombtetőn elég esélytelen kutat fúratni, viszont a locsolásra a gatyánk is rámegy.

A férjem kb egy hónapja elkezdett ásni... Ásott, ásott, kereste azt a bizonyos telekre bevezetett csőcsonkot. Természetesen ott nem volt, ahol a tervrajz alapján lennie kellett volna. A gödör pedig egyre mélyebb, és szélesebb lett. Most egy kb 2 és fél méter mély lyuk van a kert végében.

...és itt kezdőddik a történet...

Tegnapelőtt a férjem lemosta a vadi új kocsiját. A piszkos vizet nemes egyszerűséggel belezúdította a gödörbe. Mire odalenn mozgolódás támadt...
:-O
Két süni esett bele valahogy a gödörbe, és persze kimászni nem tudtak.
Hogyan mentsük ki a süniket onnan?

Először leeresztettünk egy vödröt, és a férjem a teleszkópos festőnyéllel próbálta beterelni a süniket a vödörbe. Na, ez nem jött be.
Nincs más hátra, le kell mászni! Hoztuk a nagy létrát, leeresztettük a gödörbe. A férjem lemászott. Ott látta, hogy a sünik a gödör oldalában elkezdtek ásni... gondolom, keresték a kiutat. Úgy bevackolták magukat ijedtükben abba kis lyukba, hogy nem tudta őket kiszedni. Végül is egy kis ültetőlapáttal szabályosan kiásta őket a gödör falából. Én meg a vödörrel felhúztam, és az orgonabokor alatt szabadonengedtem őket...

Ekkor következett a meglepetés!

A sünik megtalálták a csőcsonkot!
Ahogy a férjem előgurította őket a rejtekükből, mögöttük már látszott a nagy sárga műanyag cső!
Épp oda ásták be magukat!

Mint a népmesékben: jótett helyébe jót várj! Mi megmentettük őket, ők meg megtalálták nekünk a hiába keresett ojjektumot!

hétfő, június 9

vasárnap, június 8

Kész! Íme, a "tökéletes" terítő

...nem, nem én neveztem el így!
Anyunak annyira megtetszett ez a mintakendő, hogy ő volt az, aki a fenti jelzővel illette ezt a kis szösszenetet, amit tegnap este be is fejeztem, még a F1 időmérő szünetében gyorsan ki is mostam, és ma reggel vasaltam-rojtoztam.

Meg kell valljam, ez a kompozíció annyira tetszik nekem is, hogy kénytelen leszek még egyet csinálni - magamnak. (Az első példányt rögtön odaajándékoztam anyunak. Nem bííírom a dícséretet! :-)))

Nem baj, úgyis megérkeztek az e-Bay-en rendelt vásznaim, kezdhetek kísérletezni!

csütörtök, június 5

...csak néhány fotó a lányokról...

Ez a kép nagymamáéknál készült gyereknapon:
(...a hasonlóság nem véletlen: Zsófinak is van egy ugyanolyan házikója, mint Almának!)

Íme, Alma az "új" autónkkal:
(Három napja boldog tulajdonosai vagyunk egy 18 éves Mercinek... Azt ígérik az okosok, hogy ez még akkor is autó lesz, amikor majd a Suzuki már szétesik. No meg persze az sem utolsó szempont, hogy belefér a család, és a csomagtartója is igggen méretes, belefér a cselló keménytokban! - szemben a Suzuval. Szóval... eladó egy Suzuki... :-))))

Itt pedig Emese, akit képtelenség lefényképezni, mert amint meglátja az apparátot a kezemben, boldogan rohan, hogy elvehesse tőlem... :-)))
...további családi fotók a picasa albumomban...

vasárnap, június 1

Ollóőr téglaszínben

Tegnap kaptam ezeket a fotókat Mormotától:
Nagyon izgalmasan néz ki ebben a színösszeállításban is!

Orsi, köszönöm szépen!