péntek, július 10

Díjat kaptam!

...bár nem nagyon aktívkodtam az elmúlt időkben...

Polly!
Nagyon szépen köszönöm!

A szabályok pedig a következők:
Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld be azt, akitől kaptad!
Nevezz meg legalább 7 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottjaidnak!

Hú, már megint egy nehéz feladat!
Mivel az utóbbi időben - eléggé el nem ítélhető módon - nem követtem az eseményeket, nem tudom, ki kapott már díjat, ki nem. Ezért most nem is adnám tovább a stafétát.
Legszívesebben úgyis minden kreatív blogolónak díjat adnék, annyi inspirációt merítek a sok szép munka nézegetéséből...

csütörtök, július 9

M - mint madáretető

Ha már madárházak készülnek Zsuzsinak, akkor legyen az ABC folytatásában is egy madárház!

...és némi kreatívkodás...

Elkészült egy újabb könyvjelző Almának!
(összesen hat darabra lesz szüksége az iskolakezdésre - eddig készen van négy...)
Elkezdődött a Lassú RR harmadik köre, én egy JJ szívecskés terítőt képzeltem el magamnak, és az első képet már meg is tudom mutatni:
Ez pedig TZsuzsi madárházas naptárja lesz, egyenlőre ennyi van kész a tervből, de amilyen "gyors" ez a Lassú RR, lesz még időm befejezni:


Kötés-ügyben nincs újdonság: a dominó-kardigánom egyenlőre pihen. Elfogyott a fonalam, kicsit alábecsültem, mennyit vesz fel ez a minta. Andi a Kézimunkabirodalomból ígérte, hogy érkezik még ebből a fonalból, de mivel ez gyapjú, sajnos nyáron még a nagyker sem tart belőle. Remélem, azért kapok ugyanilyen fonalat, legkésőbb ősszel, és nem végzi UFO-ként a kardigánom...
Mindenesetre az eBay-ről rendeltem pár fonalat, remélem hamarosan itt lesznek, mert kinéztem magamnak egy nagyszerű mellényt a Modular Knits című könyvből...

Kettecskén

Immár lassan két hete kettesben vagyunk kicsi lányommal.
Apa Svájcban dolgozik, Alma és nagymama pedig nyaralnak. Egy hetet apánál voltak Svájcban, most pedig Németországban vannak a sógornőméknél.

Közben itthon is zajlik az élet:
Hozattam egy kocsi termőföldet, szépen elrendeztük a terepet a hátsó udvarban - nagyapa segítségével. Az egészet beszórtuk fűmaggal, azóta pedig locsolok, mint a güzü. (Mert ugyan az időjósok minden nap bíztattak esővel, de eddig még nem sikerült nekik eltalálni...) Szóval mostmár szépen serken a fű, Emese minden nap fülig sáros, mert ugyebár nem pányvázhatom ki szegénykémet, amíg én locsolok... Mire Almáék hazaérnek, remélhetőleg szép egybefüggő fű lesz már!

Ezen kívül a nagymama szobájában is igyekeztem rendet csinálni: párom, és papám szép szekrényeket csináltak nemrég, és ez majd remélhetőleg megoldja a tárolási gondok egy részét. (Sajnos a tonnányi könyvvel egyenlőre nem tudok mit kezdeni, a nagy részét bedobozoltam - mintha megint költöznénk :-) , de nagymama is szeretné elhozni a régi lakásából a könyveit. Jól jönne még pár könyvespolc...

A pincét is sikerült még a múlt héten rendbe tenni: elhoztuk apuéktól a dédi mélyhűtőjét, mert a miénk beadta a kulcsot. Kitakarítottam a pincében a szekrényt, amibe a befőtteket szántam, és már ott figyelnek az idei feketeribizli-lekvárok!

Ezen a héten azonban megtorpant a félelmetes lendület: Emese észrevette, hogy erőteljes létszámhiány mutatkozik a házban, és azóta egy méteres körzeten kívül nem enged magától. Egész nap a kezemben lóg, éjjel velem alszik, sokszor nézegetjük a családi fotókat, most is csak azért tudok békében írni, mert épp csendespihenőzik...

Apropó!
csak egy fotó a múlt hétvégéről:Nagypapa és Emese csendespihenője: együtt nézik a Wimbledon-i teniszdöntőt...