hétfő, január 30

Rozsdás sapka-sál-kesztyű

Úgy kezdődött. hogy volt egy kis maradék Ötórai teám a Barkáéktól...
Úgy folytatódott, hogy beleszerettem - szintén Barkáéknál egy jó kis gubancos buklé fonalba, így abból is vettem próbából... Ez még tavaly ősszel volt...
A fonalak azóta is csendben türelmesen várakoztak, hogy eldöntsem, mi lesz a sorsuk.

Decemberben aztán úgy döntöttem, hogy kéne egy új sapi, olyan jó kis buggyos fazon, mert hogy olyanom még nincs. Hát összeházasítottam az Ötórai teát a Loknival, és elkészült egy sapó...

Na, jól kiszúrtam magammal, mert olyan színeket használtam, hogy egyetlen sálam sem volt, ami passzolt volna ehhez a sapihoz. A bukléfonalból még volt jócskán (10 dekát vettem), de a tweed fogytán volt. És ebből a színből nem is volt akkor Gabiéknál. (Most nézem a webshopot, azóta sincs készleten...) Ekkor jött a Lidl akció - az Ötórai teához megtévesztésig hasonló színű, csak kicsit vékonyabb fonal. (Na jó, ez nem gyapjú, csak akril, de ennyi kompromisszumra azért képes vagyok ám...)
Nem is baj, ha a sálam nem olyan rémesen vastag, inkább csinálom hosszúra, hogy többször a nyakam köré tekerhessem... És ha már maradt a bukléból, akkor horgoljunk rá egy könnyed kis csipkefodrot... :-)

Na jó-jó, de kesztyűm még nincs ebből a színösszeállításból...
Osztottam-szoroztam, az tweedből készült a kesztyű kézfej része, a Lidis fonalból a csuklópántja, és a maradék néhány méter bukléból egy kis dísz is került rá.

Így van egy új téli szettem: