hétfő, február 27

Hoppá, ez meg mi a csoda lehet???



A megfejtés következik:

Tavaly hozzájutottam egy nagyszerű hangszerhez. No nem az enyém, operai tulajdon, de vagyok olyan szerencsés, hogy most én játszhatok rajta.
Amióta megvan ez a szép kis hangszer azóta viszont volt egy kis problémám: egyetlen vállpárnát sem találtam hozzá. (nem zenészek kedvéért: erről a kis kényelmi eszközről beszélek) A brácsákra készülő hídpárnák túl nagyok, a legkeskenyebbet sem tudtam eléggé összehúzni, hogy jó legyen. Ez egy keskeny kicsi hangszerecske... Vettem hegedűre valót. Az méretben jó lehetett volna, de akkor szembesültem azzal a problémával, hogy mivel ennek a hangszernek nagyon keskeny a kávája, néhol szinte nincs is, így egyáltalán nincs, ami tartsa a hídpárnát.
Nosza elő a jó öreg vesepárnát. Az meg túl kicsi, és kemény...
Aztán belefutottam a Playonair párnákba. Ezek amolyan felfújható műanyag párnácskák. De többektől hallottam azt, hogy ereszti a levegőt, és miután egyet-kettőt magam is kipróbáltam, azt kell mondjam, hogy ezek meg túl laposak nekem...

Hiába, no, nagyon macerás egy alak vagyok...

Node ez nem állíthat meg! Csinálok én magamnak olyat, ami nincs senkinek sem!

Íme:
Pamutból horgolt, tönkölypelyvával töltött párnácska a brácsámnak, és nekem. Mert megérdemeljük...